Furcsa ez a helyzet… mert én még szeretem őt, és nem akarom elfelejteni.
- Mi ebben olyan furcsa?
- Ettől függetlenül szabadulni akarok a fájdalomtól. Attól a fájdalomtól, amit akkor hagyott hátra, mikor úgy döntött: nem akar már velem lenni.
- Nagyon szereted?
- Az életemnél is jobban. Soha nem lesz már más… az olyan lenne, mintha megcsalnám, mintha hűtlen lennék hozzá.
- Nincs igazad – rázta meg a fejét. – Attól még, hogy övé a szíved, szerethetsz mást. Mikor együtt voltatok, a barátaidat akkor is szeretted – csak nem úgy. Fogsz még mást is szeretni, csak nem annyira. És ha Ő úgy dönt, hogy szüksége van rád; belátja, hogy hibázott, te majd visszafogadhatod. De addig is… meg kell próbálnod tovább élni. Hidd el, rá fog jönni, hogy kellesz neki!
- De mikor?
- Lehet, hogy holnap, de az is megeshet, hogy csak évek múlva. Ezért nem szabad megállnod. Élj tovább, ismerj meg új embereket, hiszen csak így jöhetsz rá arra, hogy tényleg Ő kell neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése