mc black*

Egy kérdés csapja meg az arcom, hogy irántad mit vétettem, és hogy miben hibáztam.
Én ha tudtam kinyitottam szívem előtted, de Te még is győlöletet érzel még mindig irántam.
De nyugtass meg hogy nem igaz, és hogy ennek nem így kellet volna lenni.
 Mert jól tudom azt, hogy mennyire fáj az ha valaki érted nem tud semmit meg megtenni.
Mert már mindent oda adott, vagy félredobott nemis rég. Fontos volt a számomra az darabokra tört.
Mert amit Neked építettem az neked nem tetszett, és hamar ez is a világok közepére dőlt.
Nem tudlak elfelejteni, ez nem olyan egyszerű hogy bodogan lássalak.
 Én azt kívánom, mond miért kínzol, mond, miért mond, miért folyik érted az öszes álmom?
Szeretlek, ne gyászolj soraim, mert érted írtam mert érted küzdöttem szenvedtem.
Nehéz volt számomra, de nagyon nehezen a közös emlékeinket a szabadba engedtem.
Sírva néztem mikor rajtam nevettél, mikor tőled lassan eltávoztam.
És sírva könyörögtem az Istennek, hogy segítsen rajtam, de mégis rólad álmodtam.
Már csak azt a percet várom újra, meg újra, hogy mikor ölelsz át még egyszer.
Próbáltam ellene harconi, de nem sikerült. Nem sikerül szembe néznem az élettel...