A sok tanulság nem titkos, mégsem beszél róla senki,hogy most még itt vagy aztán holnap meg hűlt helyed teszi üressé életem.Egyik pillanatban a fülembe súgod, hogy szeretsz, én válaszként, hogy kellesz,de ez mindig tovaszáll.Azt hiszem, itt nincs korhatár!Emlékeim lehet csalfák, de gyerekként is éreztem,hogy két kezem az ég felé nyújtva lelkem újabb útra lép.Az albumban tucatnyi kép foltozza a sebeket.Persze idővel lepereg a fájdalom,mint a lábnyom a Holdon,mégis élteti a végtelent.
Gyere velem, nem késhetem le a sorsom!Az izgalmat lehet elrontom, de tudom előre a végét.
Nem nagy tudomány, csak nézz szét!Ha velem tartasz, tudnod kell,hogy meghalok, mikor a Nap felkel de este újraéledek.Betonházak árnyékában lépkedek árnyként.Lelkem mindentől megvéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése