Remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. ~

Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz.Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.


Bízzál magadban! Többet tudsz, mint hinnéd!
Jencinek.: D

Menedék.~

Menedéket találok ezen az úton,titokban,elrejtve.
Hallod amikor azt mondom; soha nem éreztem így?
Lehet mondtam valamit,ami hiba volt.
Kijavíthatom,ha felkapcsolom a fényeket?
Lehet mondtam valamit,ami hiba volt.
Kijavíthatom,ha felkapcsolom a fényeket?
Én lehetek?
Én voltam ott?
Kristályként érezni a levegőben.
Még mindig megakarok fulladni,amikor elmész.
Kérlek taníts gyengéden,hogyan kell lélegezni.
És átfogok menni az óceánokon úgy,mint soha ezelőtt.
Szóval érezhetsz úgy,ahogy én is érzek.
És visszafogom küldeni a képeket hozzád.
Szóval láthatod azt,ahogyan én is érzek.
Lehet mondtam valamit,ami hiba volt.
Kijavíthatom,ha felkapcsolom a fényeket?
Lehet mondtam valamit,ami hiba volt.
Kijavíthatom,ha felkapcsolom a fényeket?

Gyere, fuss el velem a világ végénél távolabb!

Plafonomon az élet szabályait kutatva egyetlen dologra jöttem rá: Hogy semmi sem biztos!
  A sok tanulság nem titkos, mégsem beszél róla senki,hogy most még itt vagy aztán holnap meg hűlt helyed teszi üressé életem.Egyik pillanatban a fülembe súgod, hogy szeretsz, én válaszként, hogy kellesz,de ez mindig tovaszáll.Azt hiszem, itt nincs korhatár!Emlékeim lehet csalfák, de gyerekként is éreztem,hogy két kezem az ég felé nyújtva lelkem újabb útra lép.Az albumban tucatnyi kép foltozza a sebeket.Persze idővel lepereg a fájdalom,mint a lábnyom a Holdon,mégis élteti a végtelent.
 Gyere velem, nem késhetem le a sorsom!Az izgalmat lehet elrontom, de tudom előre a végét.
 Nem nagy tudomány, csak nézz szét!Ha velem tartasz, tudnod kell,hogy meghalok, mikor a Nap felkel de este újraéledek.Betonházak árnyékában lépkedek árnyként.Lelkem mindentől megvéd.
 

Something beautiful.: )

Furcsa ez a helyzet… mert én még szeretem őt, és nem akarom elfelejteni.

 - Mi ebben olyan furcsa?

 - Ettől függetlenül szabadulni akarok a fájdalomtól. Attól a fájdalomtól, amit akkor hagyott hátra, mikor úgy döntött: nem akar már velem lenni.

 - Nagyon szereted?

 - Az életemnél is jobban. Soha nem lesz már más… az olyan lenne, mintha megcsalnám, mintha hűtlen lennék hozzá.

 - Nincs igazad – rázta meg a fejét. – Attól még, hogy övé a szíved, szerethetsz mást. Mikor együtt voltatok, a barátaidat akkor is szeretted – csak nem úgy. Fogsz még mást is szeretni, csak nem annyira. És ha Ő úgy dönt, hogy szüksége van rád; belátja, hogy hibázott, te majd visszafogadhatod. De addig is… meg kell próbálnod tovább élni. Hidd el, rá fog jönni, hogy kellesz neki!

 - De mikor?

 - Lehet, hogy holnap, de az is megeshet, hogy csak évek múlva. Ezért nem szabad megállnod. Élj tovább, ismerj meg új embereket, hiszen csak így jöhetsz rá arra, hogy tényleg Ő kell neked.

Yes I'll leave you without a word.~

Just turn to my embrace
 I won't let you come to nothing.

free.~

Futok.
Menekülök.
Torzul a tér.
Szűk lett a hely.
Nem tartozom ide.
Indulok.
Máshová.
Új élet vár.
Valahol.
Messzire.
Nem nézek vissza.
Örömmel hagyok magam mögött mindent.
Nem vagyok itt jó helyen.
Nincs kötelék.
Búcsú.
Könnyek.
Viszlát.

Funny.

Vicces, ahogy a szia mindig egy viszlát-tal végződik.
Vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak.
Vicces, hogy az „örökké” valahogy mindig elmúlik.
Vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról.
Vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, mikor szomorú vagy.
Vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sosem találsz senkit.
Vicces, ahogy az emberek változnak, és azt érzik, hogy sokkal jobbak lettek.
Vicces, hogy mennyi hazugság lehet egyetlen szerelmes levélben.
Vicces, ahogy az emberek megbocsátanak, annak ellenére, hogy sosem felejtenek.
Vicces, ahogy egyetlen éjjel rengeteg megbánást foglalhat magába.
Vicces, ahogy az élet ilyen ironikussá válik.
 De a legviccesebb, hogy mindebből számomra semmi sem vicces. : )

sometimes.

Százemeletes épületek,elhagyatott szobák,
Talán már csak én nem tudom,hogy innen most hová.
Fekete árnyak az égen,mind téged keresnek,
Végtelen folyosón,egyedül futok elveszve.
Száll a visszhang ezer ajtón át,
Valaki a távolban utána kiabál.
Talán a remény hangját hallom,ki így szól:"Állj!"
De nem tehetem meg,nem,nincs aki vár.
Kés a mellkasomban,vércseppek a földön,
Kezed felé nyúlok de körülöttem egy börtön.
Beleolvadok a környezetbe,mindenki ellen áll.
Kell egy kéz,mi felsegít,egy megértő váll.
A hangok hangosabbak,a napok hosszabbak
A kezedet valahol félúton elhagytam.
Fehér falak,ismeretlen arcok,
Feledésbe merült ezer éves harcok.
Füstben elvésző reménytelen álmok,
Átszabhatatlan,végtelen,keserű határok.
Érzések,illatok,bevillanó emlékek.
Földön heverve széttépett fényképek.

Amikor a "SOHA" véget ér...

"Soha nem hagylak el."
Soha,Soha,Soha....Rengetegszer hallja az ember az életében ezt a szót.
Ez az a szó,amit ha betartanak változást hozhat  létre.
Elhatározást valami iránt...
A Soha egy véget nem érő dolognak számít.
Eleje van de vége nincs.Nem lenne,ha igaz lenne.Ha betartanánk.
De valahogy mindig elérkezik az az idő,amikor a soha véget ér.
Megtörik az a varázs az az elhatározás,amit korábban  létrehoztunk.
Van olyan,aki átsiklik felette,van aki csalódásként éli meg.
Egy ígéret,amiben mindeddig hittünk, elveszni tűnik.
Felmerül a kérdés; 'Vajon megéri?'
                            'Vajon lesz erőm ez után is?'
A válasz: Igen.
Kedves, Idegen !
Lesz még száz és száz ilyen az életben.
Újabb ember,újabb ígéretek,újabb csalódások.
A Soha véget fog érni.
Lehet,hogy nem te és lehet,hogy nem ő a hibás,de ez az élet rendje.
És mikor ez megtörténik,úgyláthatod,hogy most minden gond a nyakadba hullik,hogy te már ezt nem bírod.
Közben észre sem veszed,hogy még mindig lélegzel,hogy még mindig felkel a nap,hogy még mindig nyílnak a virágok,hogy még mindig meg van minden amire vágysz.
Boldog lehetsz.
Csak meg kell tanulni felejteni.
Vagy legalábbis,homályossá varázsolni a dolgokat,ha a Soha véget ér.
:)

needtobreath.: D

Hey now, this is my desire
Consume me like a fire, 'cause I just want something beautiful
To touch me, I know that I'm in reach
'Cause I am down on my knees, I'm waiting for something beautiful
 Something Beautiful.
 Something Beautiful.
In a daydream, I couldn't live like this
I wouldn't stop until I found something beautiful
When I wake up, and all i want i have
 You know it's still not what i need something beautiful. ~

A kérdés, hogy véghez viszed-e vagy feladod...~

Mikor a mélypont magába húz, magába ragad, már nem látsz semmit csak egy óriási falat, ami közted és a külvilág között áll, az ember hiába vár, hiába kiabál, a segítség nem jön, beragadt, valahol elakadt. Magadra vagy utalva, találd meg a kiutat, hogyha tudod, hogyha mered, egyszer még lehet saját kezedben az életed.

Saját magad ásta árokból, pillant a szemed sarkából fel, hogy mit élsz át, azt ember nem képzeli el. Neked nem kell, hogy mindent lenyelj, neked nem kell senkinek megfelelj, neked nem kell, hogy egyetlen dologért s te kellj, csak a kint, akkor legalább már belül ne szemetelj. Nem fontos, hogy olyan magasra eljuss mint az Eiffel, csak termelj te is néhány pozitív gondolatot, csak teremtsél kollektív gondolkodásmódot, csak mondjál egy-két őszinte mondatot, csak tartsd be és az életed ugrani fog egy 180 fokot, kérlek a feladat adott. A kérdés, hogy véghez viszed-e vagy feladod, a tapasztalatot, azt lassítani nem érdemes, nem végzetes, de kétes, mert ha belevágsz teljes átalakulás, ez egy teljes élet meglátás, feladás a jobbért. Van ember kinek ennyit ez már valamikor megért, van ember, ki a harc helyett, ha tud, inkább megért, van ember, ki már nagyon sokat elért, mert a tetteit átlátta, kereste ő a veszélyt, ha te is ki akarsz jutni, csak hallgasd végig újra ezt az esszét, csak hallgasd végig újra ezt az esszét.

Ahogy kezdtük, úgy is végezzük '

"A barátságnak az a lényege, hogy mindig ugyanolyan legyél a barátoddal... Az én barátom úgy fogadjon egy év múltán, egy év távollét után is, ahogy régen. A baráttal mindig ugyanúgy veszed föl a fonalat. A barát, akármi történt közben, az a barátod marad.A barát az attól jó, hogy lehet vele őszinte lenni, kimaradnak a játszmák és a kímélő, hogy ne okozzak fájdalmat neked hazugságok, nem kell fel és leépíteni, nem vársz el tőle semmit, és ő sem tőled, megmarad a gondolatok és tettek szabadsága, nem értékel, nem ítél el, nem akar megváltoztatni, egyszerűen a barátod."Best1♥

Hazudd azt nekem, hogy van élet a földön!

Hazudd azt nekem, hogy van élet a földön
 hazudd a szemembe, hogy ha jó a nevedet üvöltöm
Mond ki még egyszer a nevem és én eltűnök az útból
És ha vége van a filmnek hidd el nem játszom le újból
De ez most kezdődik baszod mert én olyan utat vágok
Hogyha megszakad az elmétek az enyém hullik rátok
Mert én harapom a világot, nem simogatni jöttem
És ha hátranézel látod hogy a fél világ mögöttem.
Én egy legendát akartam faragni de tiszta kőből
Mégis valósággá dermedt amit leszívtam tüdőből
Az én utam olyan hosszú hogy te nem látod a végét
És csak akkor jó a buszú ha érzed a penge élét
Minden élet itt a földön túl átlátszó ahogy látom
És ha tehetném az összes nyomort kihordanám háton
Én egy jelenség, te ellenség, az ellenség meg elpusztul
Tűzfal van a szívem körül hidd el azon nem jutsz túl
csak találomra játszom, nem találom ki a szerepet
De szemembe egy szerpentin mutatja hol a szeretet
A lábam nyomába sem érnek azok akik lázadnak
ha beraksz otthon a hangom lesz a dísze a házadnak
A hazug embert együtt lövik le a sánta kutyával
engem csak fehér királynőkkel látsz nem sárga kurvákkal
én szülöm a stílust, nem a stílus szül engem
Az élet úgy nem ért engem ahogy te vágod a szlengem
Én a szarból építettem várat nem szar embereknek
És a napfény leszek nektek ha széllel szembe mentek
Mert minden ami ma elkezdődik az holnap véget ér
Csak te meg én a világ ellen meghalni az életért
A mosoly itt az arcomon már egyre inkább valódi
Csak egy kezet akarok fogni de az nem fog csalódni
Az élet oda dobott engem ahol mindig árnyék van
De ilyen kurva melegben hidd el hogy jobb az árnyékban
Akik lenéztek tegnap azok ma már csak leszopnának
De én olyan kemény drog vagyok hogy jobb ha le szoknának
Az utam felfelé visz még is csóró maradtam
De engem lájkol a világ mert széllel szemben haladtam
Én azért tudok szenvedni mert tudom hogy mit veszítek
ha túl feszít a harag hidd el mindenkit meg feszítek
Amúgy csak vagyok szívből és nem izomból
A nevem Tkyd leírom amit az elmém kigondol

In 3 word i can explain what i learned about life: it goes on.~

"Mi más is az egész halandó élet, ha nem egyfajta színjáték, amelyben különféle színészek beöltözve a különféle kosztümökbe és maszkokba szerepelnek, és mindegyik játssza a szerepét, míg az igazgató le nem hozza őket a színpadról?"

Az élet megy tovább.
Akár mi történik ez az egyetlen dolog ami nem áll meg.
Még a szív dobogásánál is tovább tart.
A szív  megáll,amikor eljön az ideje,de az élet egy másik testben folytatódik.
Körforgás.
Történhet bármi,kerülhetünk bárhova.Nem áll meg.
Rengeteg fordulat várhat ránk,rengeteg helyre eljuthatunk.
Teljesen felforgatható.
Száz és száz ember léphet be,és léphet ki életünkből.
Sosem tudhatjuk,hogy hová vezet.
Életünk egy halhatatlan idegen vezető,aki néha vadregényes tájakra,néha kopár síkságra vezet.
Az ő párja a sors.
Ketten együtt alakítják a múltunkat,a jelent és a jövőnket.
Irányítani nem is ,de terelgetnünk lehet őket .
A végtermék kiszámíthatatlan.
Egy dolgot tudok és talán ez a legfontosabb:
Bármi történik, örömmel éljük meg,lássuk meg a rosszban a jót és egy percet se vesztegessünk,mert az élet MEGY TOVÁBB. 

“Az ésszerűen élő ember alkalmazkodik a világhoz. Az ésszerűtlenül élő ragaszkodik ahhoz, hogy a világot próbálja magához igazítani.”

Amikor mi emberek először befelé tekintünk, a saját benső világunkba, és aztán kifelé, a valóság többi részére, rögtön rendet, sémát és szabályszerűségeket kezdünk keresni. Megtanuljuk összekötni az okokat a hatásukkal. Egyszóval kiszámíthatóságot keresünk. Biztonságérzettel tölt el bennünket, ha tudjuk mit várjunk. Tetteink és reakcióink sémákba illeszkednek, amelyek azon alapulnak, hogy miként észleljük a valóságot, és hogyan alkalmazkodunk hozzá. Az élet kiszámíthatóvá válik és reakcióink következetesek lesznek. Ennek ellentéte a káosz. A káosz kiszámíthatatlanságot és következetlenséget von maga után. A káosz összezavarja elménket és szétzilálja lelkünket. A káosz nagyon félelmetes élmény.
Talán ez a fő oka annak, hogy ilyen nehézkesen tudjuk megváltoztatni látásmódunkat, akkor is, ha ez könyörtelenül börtönben tart minket. Fogságban tart a félelem, amely azt sugallja, hogy ha elveszítem régi látásmódomat, amely kiszámíthatóságot biztosított, akkor káosz lesz úrrá rajtam. A gond csak az, hogy nincs rá biztosíték, hogy az új jobb lesz, mint a régi. Ki akarná felcserélni a régit újra, minden biztosíték nélkül? Tudom, hogy mit birtokolok, nem tudom azonban, hogy mit fogok kapni vagy éppen mit veszíthetek. Minden változásban van halál és újjászületés. Meghalni a réginek és újjászületni az újnak: ez félelmetes távlat. Ha feladom régi látásmódomat, amely bizonyos értelmet adott életemnek és viselkedésemnek irányt mutatott, akkor az új látásmód ad e majd ugyanilyen biztonságot az életemnek?
100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják.

IF.

Ha megkérdezné tőlem valaki , hogy mit jelentesz nekem , egy pillanatra zavarba jönnék , és nem tudnék felelni hirtelen . csak sokára azt mondanám : semmiség .. csupán múló szerelem ! és nem venné észre senki , hogy könnyes lett két szemem . mosolyogva búcsúzok el , de a hangom remeg . mosolygok az utca sarkáig , befordulok és letörten nyúlok a szememhez . ha most megkérdezné tőlem valaki , mit is jelentesz nekem , lehajtott fejjel annyit mondanék : semmiség .. csupán az életem .

Minden csalódás egy újabb lépés.

"A helyzetem túlzottan makulátlan, hisz hónapok teltek el. én csak vakon álltam önmagam mellett a félhomályban és nem láttam ki kéne most már szállni. még bent maradtam egy körre hogy később legyen mit megbánni. és most szenvedek nem teszek alattam a jövő léce rezeg néhány ember rajtam nevet hogy innen hogy nem tud felállni. Sajnálom ,hogy az emberek csak eddig tudnak látni."

whywhywhywhywhy.

Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta...és akkor mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant! Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet...most újra vérzik... elérte amit akar... és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra találkoznánk csak kiabálnék és megmondanám neki, hogy... nem ez nem igaz... mert hülye vagyok, és ha újra jönne, úgysem bírnám és ismét a karjaiban kötnék ki?! Hogy miért?...Mert egy naív buta lány vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért...

City cold, moonlight bright mountains old, I watch the water..
Someones old friend, someones lover someones sister, someones daughter..
Child of earth with gentle hands wind in hair and toes in sand
Make you laugh, she'll make you listen nothing's broke and nothing's missin'
~

Making every kind of silence, takes a lot to realize It's worse to finish than to start all over and never let it lie

Falling a thousand feet per second, you still take me by surprise
I just know we can't be over, I can see it in your eyes
Making every kind of silence, takes a lot to realize
It's worse to finish than to start all over and never let it lie
And as long as I can feel you holding on
I won't fall, even if you said I was wrong
I'm not perfect, but I keep trying
'Cause that's what I said I would do from the start
I'm not alive if I'm lonely, so please don't leave
Was it something I said or just my personality?
When you're caught in a lie and you've got nothing to hide
When you've got nowhere to run and you've got nothing inside
It tears right through me, you thought that you knew me
You thought that you knew
I'm not perfect, but I keep trying
'Cause that's what I said I would do from the start
I'm not alive if I'm lonely, so please don't leave
Was it something I said or just my, just myself
 Just myself, myself, just myself...

I'm not perfect, but I keep trying. ~

Kicsit másképp.

Várok valakit,aki nem jön már,
Hiszek valamit,ami csak hazugság .
Kérek valamit,mit még nem kértem
Gondolok valamit,amit nem gondolt senki sem.

Miért hallom folyton a búcsú szavakat?
S gördül arcodon egy apró angyal.
Miért látom arcodat bármerre megyek?
Mondd még hogy: Szeretsz!

Mondd,hova lettél?
Nem érezlek,vége.
Ne mondd még ki, még ne!
Miért nem vagy most velem?
Mellőlem eltűntél,
Mintha mélybe esnék,
Most bármit megtennék,
Ha itt lennél.

Állok egyedül,nincs ki mellém ül.
Köd van mindenhol,kezed kezemből eltűnt-
Hangod nem hallom,szíved rég kihűlt,
Szememben a könny több időt már el nem tűr


Miért hallom folyton a búcsú szavakat?
S gördül arcodon egy apró angyal.
Miért látom arcodat bármerre megyek?
Mondd még hogy: Szeretsz!

Mondd,hova lettél?
Nem érezlek,vége.
Ne mondd még ki, még ne!
Miért nem vagy most velem?
Mellőlem eltűntél,
Mintha mélybe esnék,
Bármit meg tennék,
Ha itt lennél.

Legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét.

Ha volna még, ha volna még egy percem helyre hozni,
Ha volna még, ha volna még egy végső vallomás,
Arról írnék dalt, hogy a szíved úgy szívembe mart,
Soha nem gyógyít meg más.
Valaki más, ki mást ígér lehet, lehet, hogy még ma
átkísér az éj kihalt hídján, ne félj.
De üresen áll a másik part
idegen minden tér meg park,
odaát csak bánat várna rám,
legyen álmod szép, hitem úgysem tépi szét
 a távolság mi közben ránk talált. ~

mc black*

Egy kérdés csapja meg az arcom, hogy irántad mit vétettem, és hogy miben hibáztam.
Én ha tudtam kinyitottam szívem előtted, de Te még is győlöletet érzel még mindig irántam.
De nyugtass meg hogy nem igaz, és hogy ennek nem így kellet volna lenni.
 Mert jól tudom azt, hogy mennyire fáj az ha valaki érted nem tud semmit meg megtenni.
Mert már mindent oda adott, vagy félredobott nemis rég. Fontos volt a számomra az darabokra tört.
Mert amit Neked építettem az neked nem tetszett, és hamar ez is a világok közepére dőlt.
Nem tudlak elfelejteni, ez nem olyan egyszerű hogy bodogan lássalak.
 Én azt kívánom, mond miért kínzol, mond, miért mond, miért folyik érted az öszes álmom?
Szeretlek, ne gyászolj soraim, mert érted írtam mert érted küzdöttem szenvedtem.
Nehéz volt számomra, de nagyon nehezen a közös emlékeinket a szabadba engedtem.
Sírva néztem mikor rajtam nevettél, mikor tőled lassan eltávoztam.
És sírva könyörögtem az Istennek, hogy segítsen rajtam, de mégis rólad álmodtam.
Már csak azt a percet várom újra, meg újra, hogy mikor ölelsz át még egyszer.
Próbáltam ellene harconi, de nem sikerült. Nem sikerül szembe néznem az élettel...

You said move on,where do i go?

Hihetetlen...
Hiányzol!
Szörnyű érzés...
Megfolyt ez a gondolat.
Szürke köddé vált minden...
Megálltak az órák...
Elvesztem.
Elvesztem Benned!
Sötét felhők borítják napjaimat.
Nem vagy itt...
Kellessz !
Üres vagyok.
Üres körülöttem minden.
Értelmetlenné váltam...
Mondd,hogy ez nem igaz!
Mondd,hogy ez csak egy rémálom!
Nem tudom elhinni...
Hol vagy most?
Jól vagy?..
Torz üresség üldögél mellettem...Helyetted.
Kell,hogy itt legyél.
Kell,hogy égig emelj.
Kellessz!
Oldalakat tudnék írni rólad,majd széttépném az egészet.
Elképesztő,hogy mit tettél velem,hogy mit hozol ki belőlem...
A sötétségben felvillanó képek,erősödő hangok,mind rólad áradoznak.
Lehetetlen felejteni.
Érezni akarlak!
Nem bírom...
Árnyékod lábnyomait követem...
Remélek..
Talán így elérek hozzád.
Fáj.
Hatalmas zaj,robbanás hallatszik..
Nem árvíz,nem földrengés..
Semmi katasztrófa,csupán összetörtem...
Életemet feladnám...
Érted.
Szörnyű érzés.
Hiányzol!
Hihetetlen...

Do you understand who I am? Do you wanna know?

Itt vagyunk és ezt a bogyók mondatják velem, amiket adtál
Indítsd be a kocsit és vigyél haza
Itt vagyunk és te túl részeg vagy ahhoz,
hogy meghalld mit mondok
Indítsd be a kocsit és vigyél haza

Csak ma éjjel itt fogok maradni
És minden mást félredobunk
Amikor a szemedbe világítanak a fények
Tudom, hogy helyesen cselekszem
És ha mindennek vége,
az csak miattad van
Csak ma éjjel

De itt vagyok, és nem látom világosan a dolgokat
De túl érzéketlen vagyok most ahhoz, hogy érezzek
És itt vagyok, nézem az órát, amint elüti az időmet
Túl érzéketlen vagyok most ahhoz, hogy érezzek

Megérted, hogy ki vagyok?
Akarod tudni?
Látod, hogy ki is vagyok valójában?
Azt hiszem mennem kell
De csak ma éjjel, nem fogok elmenni
Hazudni fogok, s te hinni fogsz nekem
Csak ma éjjel észre fogom venni,
hogy mindez miattam van.

Fényen túl a szívem megszakad, ha visszagondolok.~

Mikor alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.
Alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.


Újra kezdjük elölről, és ne ahol szívünk búja ég?
De jó e az, ha lábunk megint kitaposott útra lép?
Hányszor, de hányszor próbáljuk meg újra még?
Ami az elején egészséges, később miért csupa sérv?
Csupasz érv, hogy csuda szép volt de buta kép, hogy csupa szív,
Huh, de fura buja így, ez csábít és lecsupaszít!
Vegyük elő a telefont, ami kétségekkel tele font?
Nem írsz vissza, nem válaszolsz, a tanulságot le se vond!
Mese volt a bizalom, hogy boldogok lehetnénk?
Ez őszinteség, vagy csak azt hallom mit szeretnék?
Menj, bébi menj, inkább ne nézz vissza többé már,
Én sajnálom, de a múltban az összes álmunk köddé vált!
Egy szervátültetés kéne, a te szíved az enyémbe,
Hogy lásd, ahogy próbált vért pumpálni a reménybe,
De pszt, jön a mentő, hallod a szirénát?
Mentés helyett viszont átgázolt kettőnk szívén át.

Mi lenne, ha megcsókolnálak, lenne rá magyarázat?
És egy csókomból varázsolna egyetlen szád szava százat.
Rég volt a búcsú, mégis megbántam már ezerszer,
Mikor vége lett, csak azt kértem, hogy engem ne felejts el!
Hiába is próbálom, hisz minden szavam kevés lenne,
Bármit is mondanék, nincs semmi, ami elérhetne,
A hiányod már megszoktam, mondd meg miért vágyom rád?
A döntést, amit Te hoztál, ma mégis elátkoznád.
Sírva mondtad ki, már akkor tudtad hiba volt,
De az idő, ami eltelt, most végül engem igazolt.
Te a csókod hagytad a számon, én egy könnycseppet az arcodon,
Bármit tettem, megbántam, Te tudod hozzád tartozom.
Mással vagy helyettem, mégis engem látsz a szemében,
Nem szereted úgy, mint engem, mégsem hagynád el értem.
Megköszönném, amit kaptam, de jobban fáj a hiányod,
Légy velem, ne titkoljuk, nekem nem számít, hogy ki látott.

Mi lenne, ha kitörölnék mindent amit tettem
És egy mozdulattal elsöpörném mindezt körülöttem.
Ha egy napot másként élnék meg, a múltamban csak egyet,
Talán én is úgy élhetnék, ahogy mások ezt az egyet.
Nem látom már meg, de néha gondolok még arra,
Mi lett volna, ha a kezdeteknél nem fordulok balra.
Ha könnyebb úton indulok el, az életemmel szemben,
Talán más lennék és nem jutottam, volna ilyen messze.
Nem vett volna körbe annyi irigység, mit kaptam,
Nem vesztettem volna annyi barátot a harcban,
Bár nem tékozoltam volna el a szerencsém egy álomért,
Ó miért használok egy nyelvet, amit mindenki máshogy ért.
A fényen túl a szívem megszakad, ha visszagondolok,
Mennyi minden repült el a kezemből, mit adtatok.
De mennem kell, bárhogy is fáj, úgysem lesz jó,
Ha mellettem állsz, nekem nem kell más, csak egy szó.

Yesterday*

Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy elmentél
Még mindig várom, hogy eljöjjön a reggel
Hogy láthassam, felkel-e még a Nap
S újra velem leszel-e
Oly sok tervünk volt
Mondd, mi után nyúlok?
Hiszen már befejeztük az emlékeink gyarapítását
 A szívemben őrzöm a tegnapot.A...szívemben.
Elvehetik a holnapot, s a terveket, amiket szövögettünk
Elvehetik a zenét, amit már sosem fogunk lejátszani
Az összes széttört álmot, elvehetnek mindent
Vegyenek csak el mindent, de a tegnapot nem veheti el senki
Elvehetik a jövőt, amit már sosem fogunk megismerni
Elvehetik a helyeket, ahová mindig is el akartunk jutni
Az összes széttört álmot, elvehetnek mindent
Vegyenek csak el mindent, de a tegnapot nem veheti el senki
Mindig a maradás mellett döntöttél
Minden egyes napért hálásnak kellene lennem
Az ég tudja csak, mit tartogat a jövő
Vagy, hogy merre halad a történet
De mostanáig nem hittem benne
Tudom, hogy újra látni foglak, ebben biztos vagyok
Nem, nem önző dolog többet kérni
Még egy éjszakát, még egy napot
Még egy mosolyt az arcodon
 Nem vehetik el a tegnapot.
Képes vagyok rá, higgy nekem
Az együtt töltött pillanatok adnak erőt még ma is
Folyton visszanézek a tegnapra
Az összes széttört álmot, elvehetnek mindent
 Vegyenek csak el mindent, de a tegnapot nem veheti el senki...:')

I only miss u when i'm breathin'

Nos jó újra hallani a hangodat
   Remélem jól vagy
 Ha valaha töprengtél rajta
  Magányos vagyok ma este
  Elvesztem ebben a pillanatban
  És az idő csak repül
   És ha lehetne csak egy kívánságom
  Azt kívánnám, hogy mellettem légy
   Oh, , hiányzol
  Oh, , szükségem van rád
  És még jobban szeretlek
   Mint ahogy eddig
  És ma nem látom az arcod
 Semmi sem változott
   Senki sem léphet a helyedre
Napról napra nehezebb
   Mondd, hogy jobban szeretsz mint ahogy eddig
 És sajnálom, hogy így van
  De haza jövök
  Haza fogok jönni
 És ha megkérsz rá, akkor maradok
  Maradni fogok
  Nos próbáltam nélküled élni
 De könnyek hullanak a szemeimből
  Egyedül vagyok és üresnek érzem magam
Istenem, összetörtem belül
   Felnézek a csillagokra
Remélem te is ugyanezt teszed
   És valahogy közelebb érzem magam
   És hallom ahogy azt mondod:
  Oh,  hiányzol
  Oh,  szükségem van rád
Még jobban szeretlek
Mint ahogy eddig
 És ma nem látom az arcod
   Semmi sem változott
 Senki sem léphet a helyedre
 Napról napra nehezebb
  Mondd, hogy jobban szeretsz mint ahogy eddig
  És sajnálom, hogy így van
  De haza jövök, Haza fogok jönni
 És ha megkérsz rá, akkor maradok
  Maradni fogok
   Mindig maradok
  Sosem akarlak elveszíteni
   És ha mégis meg kell történnie, téged választanálak
  Ezért maradj
Kérlek mindig maradj
 Te vagy az, akibe kapaszkodom
 Mert a szívem megállna nélküled
 És még jobban szeretlek, mint ahogy eddig
  És sajnálom, hogy így van
 De haza jövök, Haza fogok jönni
 És ha megkérsz rá, akkor maradok
  Maradni fogok