Egyetlen egy üzenettel kezdődött az egész történtünk.
Két idegen voltunk egymás számára,mégis úgy tudtunk beszélgetni,mintha évek óta ismertük volna egymást.
Nem volt olyan nap,hogy ne beszéltünk volna.Bizalmasommá váltál.Bátyámként néztem rád.Egyik nap összefutottunk.Még csak nem is sejtettem,hogy találkozni fogunk.Furcsa volt,hogy pont akkor,pont ott volt dolgunk.
Mindkettőnknek.
Azt se tudtad,hogy én vagyok az .: )
Hogy ott áll előtted az a kis PR fan,akivel annyit tudál beszélni.
Mindennap jöttek az üzenetek,egymás után.
Napról-napra jobb és jobb viszonyba kerültünk.
Jöttek a nehéz időszakok.
Te akkor sem hátráltál meg,még akkor sem,ha nem tartottam be, amit megígértem.
Kitartottál mellettem.
Emlékszem arra az időszakra,amikor kis "mentőcsapatot" akartál csinálni,hogy ne menjek el.
Mikor telihold volt mindketten kimentünk és azt kívántuk,hogy maradjak.
1000 kívánság közül választhattál volna,de te ezt kérted.
A viszonyunk egyre csak jobb lett,majd egyik nap elérte azt a pontot ahol dönteni kellett.
Ez volt június 25-e.
Ezen a napon kezdtem élni.
Ettől a naptól kezdve voltam boldog.
Nehéz volt elérni,de sikerült.
Sok akadály volt az elején,és mikor kiderült,hogy maradunk,mi voltunk a legboldogabbak.
Mikor már mindketten belenyugodtunk abba,hogy nem tart sokáig,mint derült égből villámcsapás ért a hír.
Bár te azt mondtad,hogy a távkapcsolat is működne,tudtam ,hogy nem bírnád.
Persze voltak viták,de amellett a sok jó dolog mellett eltörpültek.
Mindig megtudtál lepni.
"Én ha belenezek a szemébe megorulok xDDD láttad már a szemét? *_*" Erre emlékeszel?
Ezt még te mondtad.Nagyon jól esett.
Felejthetetlen nyár volt a számomra,mert ekkor találtam rá életem egyik meghatározó szereplőjére.
Rád.
Majdnem 5 gyönyörű hónapig mondhattalak az enyémnek.
De az utolsó hónapban már csökkent az érzés,csökkent a szerelem.
Nem tudom mi történt velünk,de nem volt a régi.
Nem éreztelek az enyémnek.
Bekellett látnom,hogy ez így nem helyes.
Nagyon fájt,de nemtudtam mit csinálni.
Mindekettőnknek jobb lesz.
Remélem....
Elég furcsa,hogy régen még a távkapcsolatot is bevállaltad volna,most meg egymás meleltt se bírtuk ki.
De az élet hoz ilyen fordulatokat.: )
Én hálás vagyok minden szép pillanatért.
Köszönök mindent.
Imádtam! : )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése