?

Én sok mindent látok és gondolok,amit ti nem találnátok érdekesnek.Látom,hogy milyen érzéseket éreznek az emberek és ki iránt,hogy mit rejt az az arc,amit magukra festenek.Látom,ahogy a bogarak rászállnak a fákra,ahogy minden egyes falevélen van erezet,ahogy bennünk is..Néha elgondolkozok azon,hogy a Holdat hányan láthatják,hogy mit takar ez az egész Föld,mi van még emögött,mi van a feljők fölött,hogy mi mit hordoz,hogy a madarak miért szállnak,és hogy miért mondjuk azt,hogy örökre,miközben semmi se tart örökké,hogy miért mondjuk a másikra,hogy tökéletes,ha senki sem tökéletes?

Life is short.. Live it :)

A soha szó nem létezett a szótáramba mert a soha szó egyenlő volt a fájdalommal, a szívösszetöréssel és a csalódással. Tudod, ez olyan, mint amikor egész héten vársz valamire, lefekvés előtt azaz utolsó gondolatod és amikor felkelsz tudod, hogy azzal álmodtál. Aztán egyszer csak kiderül, hogy nem lesz belőle semmi, olyan mintha szerte foszlana egy nem létező álom. Valahogy könnyebb volt úgy élnem, hogy fájdalmat cipeltem magamban. Sokkal könnyebb volt, mint megengedni magamnak, a boldogságot. Ha boldog vagy megadod magadnak a lehetőséget, hogy boldogtalanná válj. De, ha soha nem vagy boldog azt sem tudod, milyen ha elveszik tőled. Hogy vágyhatnál olyan dologra ami sosem volt a tiéd? Hogy tudhatnád milyen érzés, ha soha nem érezted?

Azt mondják, az idő megváltoztatja a dolgokat. De az igazság az, hogy magadnak kell megváltoztatnod őket. :)

Keresem a boldogságot, hátha egyszer rám talál, leül mellém, és itt marad örökre. 
Megfogja a kezem,elmondja,hogy mit kéne tennem,ahhoz,hogy minden jól menjen, elmond egy két viccet, hogy hatásosabb legyen a megjelenése, örökre marad? Á.. Dehogy. Másnak is szüksége van rá. viszont annyi erőt ad,hogy utána megteszek mindent,hogy boldog legyek, boldogak legyenek az emberek,akik közel vannak hozzám.. Fel fogom vidítani azokat akik engem felvidítottak. ! Visszaadom az összes jót amit kaptam.. mindenkinek!

Én is arra vágyok, hogy fontos lehessek valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülem szegényebb lenne az élete.

Senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok. Nehéz velem beszélni.. Makacs vagyok és túl sokat beszélek. Van, hogy senki nem érti, mi bajom.. Nem biztosíthatom, hogy nem fogunk veszekedni, hogy nem fogunk kételkedni egymásban és, hogy mindig jó leszek. De egyet tudok: amíg küzdesz értem, én maradok ! 

Nem vagyok különleges,sem a fiúk álma,de a boldogság azért nekem is kijárna...

Csak egy életed van, hogy élj, jobban teszed, ha a legjobbat hozd ki belőle!

Mától nem nézek hátra, mindig csak előre! Szomorú sokszor leszek még, de gyenge SOHA TÖBBÉ ! 

A kihívás abban rejlik, hogy meg kell maradnod önmagadnak egy olyan világban, amely minden erejével azon van, hogy a többiekhez hasonlóvá tegyen. 

De te csak röhögj a világ közepébe, legyél magabiztos, és ne számítson más véleménye ! Légy önmagad, ha nem tetszik valakinek, azt meg szard le! 

FUCK IT I'M YOUNG! 

Yes, I know..

Tudod,fura ahogy változnak a dolgok..Emberek,személyiségek, stb..Oké,tudom. Ez természetes,de ez azt jelenti,hogy mindent el kell felejteni? Az összes ígéretet amit ígértünk? Az összes tervet amit szőttünk?
Igen,bánt,hogy nem beszélünk.Hogy úgy csinálsz,mintha nem is ismernél..Nem tudom mi lett veled...
Régen órákat beszéltünk,ma már úgy viselkedünk,mint két idegen,de ha a kritizálásról van szó,te vagy a toppon.
Régen még úgy volt,hogy bármi is történik te a "bátyám" maradsz..Hogy testvérként fogsz kezelni és ez egy nagyon erős barátság lesz..Hogy megbízol bennem mindenben.Ez most hol van? Tudom,hogy hiányzott a régi éned,de most hogy visszakaptad nem ismerek rád..Ez nem az akit én ismerek.Ez nem az aki nekem mindenben segített...De nem tehetek ellene semmit,mert ez csak az én véleményem és mintha csak a falnak beszélnék..Csak azért kicsit bánt,hogy minden odaveszett..:/

Papírra vetett életérzés.

Amikor az egész világ megszűnik létezni körülöttem.
Amikor csak én vagyok,a papírlap, a ceruza és esetleg a halk klasszikus zene a háttérben,amibe teljesen belefeledkezek.
Amikor nem érdekel az idő múlása...
Amikor nem érdekel,hogy mi történik körülöttem..
Amikor az alkotás szelleme átveszi az uralmat.
Amikor nincs semmi ehhez fogható. 
Amikor a saját,képzeletszülte világomba kerülök..
Amikor a gondolataim rabja vagyok és hagyom,hogy tovább szárnyaljon.
Amikor a kész munka öröme járja át mindenemet..
Akkor érzem igazán ,hogy igen,nekem ezt kell csinálnom! 

Két jelentős nap van az ember életében: 1. a nap, amikor megszületik. 2. és a nap, amikor megkérdezi, hogy miért?..

Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlen apró, látszólag semmiségnek tűnő döntésnek van a legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánk előre, mikor döntünk helyesen? Hogy jó szakmát, társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan. Az életben sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy pillanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogy kiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha minden másként alakul. (...) Ha a bárban másik fiú lép oda hozzánk, ha másik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha. De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lett volna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat a döntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt az állást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nem másként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. És abban is, hogy a történetünk előre meg van írva..

Take me somewhere far away!

Néha olyan jó lenne elszabadulni innen. Azt tenni,amit szeretnék ott,ahol szeretném. Távoli helyeken belefeledkezni az összes gondolatomban.Átértékelni az életet,tervezni,valóra váltani.Itt hagyni ezt a beszürkült helyet és új,színesebbet felfedezni. Új útra lépni,új életet kezdeni valahol teljesen máshol. Elindulni és többé vissza se nézni.Kitörölni a rossz emlékeket,újakat szerezni és csodálkozni minden egyes apróságon.Néha visszajönni,felidézni a múltat,majd hazamenni a megújult világomba...Valahová messzire ! 

Baszok a világra és élvezem az életem !

BE FREE.

Az érzések, amik a szívemben voltak, már eltűntek, és hosszú idő után először, igazán nem érdekel az egész.Belefáradtam abba,hogy mindig mindenkinek megfeleljek. Leszarom,hogy ki utál,amíg tudom,hogy többen vannak mellettem.Nem akarom már folyamatosan a depis szöveget hallgatni mindenkitől.Itt ez a kurva világ és ha muszáj itt lenni,akkor csináljuk már ,úgy ahogy azt mi szeretnénk!Unom már,hogy be vagyunk zárva egy ketrecbe és mindennap ugyanaz a monoton duma megy.  Nem érdekelnek már az ellentétek és az előítéletek se. Nem leszek bezárva, és nem lesz többé szar kedvem hülyeségek miatt.Ezentúl nem fog letörni más emberek véleménye.Itt ez a pár év és rohadt gyorsan el fog telni,úgyhogy élvezni szeretném! 

summer 2011.

Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán.Mely,abban áll,hogy élünk.És süt reánk a nap.

Az emlékek,még ha nem is kellemesek,ábrándozásra késztetik az embert...

Minden nap tiszta lap: írd rá, amire emlékezni szeretnél.:)

Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

Furcsa, ahogy az idő telik az ember felett. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat.  De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.

Plafonomon az élet szabályait kutatva egyetlen dologra jöttem rá: Semmi sem biztos!

..a sok tanulság nem titkos, mégsem beszél róla senki....

 Nem érdekelt soha,hogy ki okos, és ki az ostoba,mert az életet élni kell, nem beszélni róla.
  Ez itt az emolcionális terminátorok kora.Hát akkor hova meneküljek előled?Vagy éppen te előlem? Felőlem belőlem is kiéphetsz egy darabot! Kiszámítják majd a halálod perceit, gyerünk fogd meg és verd szét fájdalmad utolsó cseppjét! Mikor letörlöd homlokodról sokat elmondtál az igazi otthonodról..Érzed egyedül vagy, hiába vesznek körbe ezren de ha ketten vagyunk, már minden rendben.Ez lenne a lényeg? Tényleg megfejtettem? Mikor a szemhéjam bezárja a valóság szürke képét, tudatom görbe tükrét kiégeti a gyarló vágy.Az ágy akár a börtön, a plafon a cellám a tekintetem keresi a nyugalmat,mely rám száll minden éjjel ,hogyha forr a vérem, mint régen.És az emlékek csillogó tengerén evezek de nem remélem, hogy megváltoztathatom a tényeket,hogy az összes álmomban előbújó rémem elfelejtsem örökre..
 Nézd a fényeket! Egy helyben állsz, mégis száguld a pillanat.
 Sokminden itt marad!
Az alkalmat ragadd meg,mert csak egyetlen egyszer bármit teszel, végig kisér a végtelen időn keresztül!Megbocsátok mindenért, az összes terhem mély szakadékba hajítom és a titkaim, melyekről nem beszéltem senkivel,pedig ennyivel igazán tartoznék mindazoknak, akik bennem bíznak.De tudom most még itt vagy, aztán elragad a sűrű zűrzavar.. Persze sokan nem osztják a nézetem, ezt néha élvezem hiszen hamar rájönnek, egytől egyig, hogy a másik ugyanolyan, mint az egyik.Ami nekem szép, az neked maga a mocsok,ezért nem hozok magammal semmit, csak a magod belső feleéből,amit elvetek.A betonházak árnyékábankikelni nincs esélye, de a sors szeszélye,hogy talán mégis életre kelt valahol, valamikor...

Erre megtanított valaki,hogy az aki ugrál,az könnyebben elesik.

Az élet lényege nem az, hogy jó lapokat osztanak, hanem hogy a rossz lapokat milyen jól játszod ki. 

Nem izgat annyira, tarthatnak bolondnak,mert szerelmet vallok a ceruzáimnak.
Örök hűséget fogadok egy olyan művészetnek ahol mindegy mit teszek, úgyis lenéznek.
 Bajnokok vesztesek mindkettő egyre megy.Ne figyeld, hogy néznek rád azok az emberek
 Akik nem látnak beléd, nekik annyi is elég,hogy mások azt mondják "micsoda egy szemét!"
  Szerinted szeretni vagy szidni a könnyebb?Holnap megbánják azok, akik tegnap leköptek,mert azt hitték rólad, hogy gyenge vagy ehhez hogy semmit nem érsz, hogy nekik nem kelessz..
 Ha szépnek születtél, nem az eszed ami számít,te két kiló sminkkel is elérhetsz bármit.
 Bárkit elcsábít, minden döntést felgyorsít és ott lesz a címlapon a formás kis popsid.
 Ha másnak születtél küzdj, amíg bele nem döglessz hátha elég erőd lesz,ahhoz hogy alkoss, hogy ne keljen szenvedned,úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned!
  Felkötöm magamat egy cérnaszálra,minthogy olyan legyek, akinek nem lehet álma.Ha kell, elmegyek innen nem leszek gyáva!Már jegyet váltottam az álomvilágba...
 Ha bízol bennem én megbízok benned. Elárulom a titkokat, amiket elrejtek annyira mélyen,hogy néha én sem találom,de ha megvan, elmondom neked mindent barátom. 

Mirror♥

  With everything happening today you don't know whether you’re coming or going.
 But you think that you’re on your way,life lined up on the mirror dont blow it.
  Look at me when I'm talkin to you you looking at me but I’m lookin through you.
  I see the blood in your eyes,I see the love in disguise.
 I see the pain here in your prideI see you’re not satisfied.
  And I don't see nobody else I see myself I’m looking at the mirror on the wall,
 Here we are again..
 Through my rise and fall you’ve been my only fan.
 You told me that they can understand the man I am.
  So why are we here talkin’ to each other again?Oh, I see the truth in your lies I see nobody by your side,but I’m with you when you re all alone!
 And you correct me when Im lookin wrong..
 I see that guilt beneath the shame,I see your soul through your window pain.
 I see the scars that remain..
 Lookin at me now I can see my past..
 Damn I look just like my f-ckin dad.
 Light it up, thats smoke at mirrors,I even look good in the broken mirror.
 I see my momma smile thats a blessin!
 I see the change, I see the message and no message could been any clearer..
 So I’m stared with the man in the…mirror on the wall..<3

I can finally see.

Rájövök apránként, hogy mindenhol otthagytam, mindenkinél megtalálom egy részem. Ezért vagyok szétesve.Van akinél a szeretetem egésze van ,van akinél az egész szabadságom megtalálom. Van akinél a boldogságomra lelek.Van olyasvalaki aki mellett szomorú vagyok.És vagyok én.. Magamba csak egy valami maradt .. Üresség. Bár mindig mosollyal az arcomon megyek és igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, elárulom: nem mindig érezhetem magam egésznek.

..A vágyaim a való világba már nem fértek át..

..Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket – a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre.De nincs lehetetlen! A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.A lehetetlent meg lehet törni.Nap,mint nap találkozunk problémákkal,amiket a bearanyozott napokon,sokkal könnyebben oldunk meg,mint a feketére festett napokon.Nem lehetetlen..Mi döntjük el,hogy könnyebbé varázsoljuk-e életünket,vagy hatalmas erőfeszítések gyanánt jutunk túl a gondokon.Az egyén erőfeszítéseinek legértékesebb eredménye nem az, amit kap, hanem amivé válik a tevékenysége által.A lehetetlen legyőzése bizalmat ad,erősebbé tesz,magabiztossággal áraszt el,sikerélményben részesít.Ha a jövő nehéznek tűnik, gondolj arra, hogy az egész csak egy pillanattá zsugorodik majd egyszer..

Kábán, vakon, részegen futunk át az életen.~

Félelemmel teli gondolataink ugyanolyan intenzitással teremtő erejűek és vonzanak nehézségeket életünkbe, mint ahogy a konstruktív és pozitív gondolatok pozitív dolgokat vonzanak. Teljesen mindegy, milyen egy gondolat természete, mindig saját természetének megfelelően teremt. Amikor mindez az ember tudatába vésődik, akkor fogja fel a lenyűgöző erőt, mely rendelkezésére áll.Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét.Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.

Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is… Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy
a) ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy
b) ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban.

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”

A győzni akarás mit sem ér, ha nincs meg az akaraterőnk a felkészüléshez.

Ha a józan ész szabályainak megfelelő módon, buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem nézel, ha úgy cselekszel, hogy tevékenységed mindig összhangban áll a természettel,akkor boldogan élsz.A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.Az erőfeszítés csak akkor nyeri el méltó jutalmát, ha ez ember semmiképp sem adja fel.

“Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid.” 

Kicsi kis emberek,amíg kicsi kis dolgukat végzik,megváltoztatják a világ arcát.:D

“A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világosat, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha mindennapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket – s rajtuk keresztül önmagadat.Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is.”

Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat.: )

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!

1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: “a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen”. A boldogság belülről jön, nem külsőségektől függ.

2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.

3. Csak ma törődni fogok testemmel. Megdolgoztatom, vigyázok rá, táplálom, nem élek vele vissza, és nem hanyagolom el, hogy tökéletesen engedelmeskedjen parancsaimnak.

4.Csak ma megpróbálom csiszolni az elmémet. Tanulok valami hasznosat. Nem leszek szellemileg tunya. Olvasok valamit, ami erőfeszítést, gondolkodást és figyelmet kíván.

5. Csak ma edzeni fogom a lelkemet háromféle módon; jót teszek valakivel és titokban tartom. Megcsinálok két dolgot, amihez nincs igazán kedvem, ahogy William James mondja, csak az edzés kedvéért.

6. Csak ma kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani.

7. Csak ma megpróbálok csak a mai napnak élni, nem akarom életem minden gondját egyszerre megoldani. Tizenkét órán keresztül képes vagyok megtenni olyan dolgokat, amelyeken egy életen át képtelen lennék.

8. Csak ma programot készítek. Leírom, mit akarok csinálni minden egyes órában. Lehet, hogy nem tartom be, de meglesz. Ez megszabadít két nyűgtől. A sietségtől és a bizonytalanságtól.

9. Csak ma szakítok magamnak egy fél órát, és pihenni fogok.

10. Csak ma nem fogok félni, főleg attól nem, hogy boldog legyek, hogy élvezni tudjam a szépet, hogy szeressek és higgyem, hogy akiket szeretek viszontszeretnek.