A soha szó nem létezett a szótáramba mert a soha szó egyenlő volt a fájdalommal, a szívösszetöréssel és a csalódással. Tudod, ez olyan, mint amikor egész héten vársz valamire, lefekvés előtt azaz utolsó gondolatod és amikor felkelsz tudod, hogy azzal álmodtál. Aztán egyszer csak kiderül, hogy nem lesz belőle semmi, olyan mintha szerte foszlana egy nem létező álom. Valahogy könnyebb volt úgy élnem, hogy fájdalmat cipeltem magamban. Sokkal könnyebb volt, mint megengedni magamnak, a boldogságot. Ha boldog vagy megadod magadnak a lehetőséget, hogy boldogtalanná válj. De, ha soha nem vagy boldog azt sem tudod, milyen ha elveszik tőled. Hogy vágyhatnál olyan dologra ami sosem volt a tiéd? Hogy tudhatnád milyen érzés, ha soha nem érezted?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése