Amikor csak én vagyok,a papírlap, a ceruza és esetleg a halk klasszikus zene a háttérben,amibe teljesen belefeledkezek.
Amikor nem érdekel az idő múlása...
Amikor nem érdekel,hogy mi történik körülöttem..
Amikor az alkotás szelleme átveszi az uralmat.
Amikor nincs semmi ehhez fogható.
Amikor a saját,képzeletszülte világomba kerülök..
Amikor a gondolataim rabja vagyok és hagyom,hogy tovább szárnyaljon.
Amikor a kész munka öröme járja át mindenemet..
Akkor érzem igazán ,hogy igen,nekem ezt kell csinálnom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése