?

Én sok mindent látok és gondolok,amit ti nem találnátok érdekesnek.Látom,hogy milyen érzéseket éreznek az emberek és ki iránt,hogy mit rejt az az arc,amit magukra festenek.Látom,ahogy a bogarak rászállnak a fákra,ahogy minden egyes falevélen van erezet,ahogy bennünk is..Néha elgondolkozok azon,hogy a Holdat hányan láthatják,hogy mit takar ez az egész Föld,mi van még emögött,mi van a feljők fölött,hogy mi mit hordoz,hogy a madarak miért szállnak,és hogy miért mondjuk azt,hogy örökre,miközben semmi se tart örökké,hogy miért mondjuk a másikra,hogy tökéletes,ha senki sem tökéletes?

Life is short.. Live it :)

A soha szó nem létezett a szótáramba mert a soha szó egyenlő volt a fájdalommal, a szívösszetöréssel és a csalódással. Tudod, ez olyan, mint amikor egész héten vársz valamire, lefekvés előtt azaz utolsó gondolatod és amikor felkelsz tudod, hogy azzal álmodtál. Aztán egyszer csak kiderül, hogy nem lesz belőle semmi, olyan mintha szerte foszlana egy nem létező álom. Valahogy könnyebb volt úgy élnem, hogy fájdalmat cipeltem magamban. Sokkal könnyebb volt, mint megengedni magamnak, a boldogságot. Ha boldog vagy megadod magadnak a lehetőséget, hogy boldogtalanná válj. De, ha soha nem vagy boldog azt sem tudod, milyen ha elveszik tőled. Hogy vágyhatnál olyan dologra ami sosem volt a tiéd? Hogy tudhatnád milyen érzés, ha soha nem érezted?

Azt mondják, az idő megváltoztatja a dolgokat. De az igazság az, hogy magadnak kell megváltoztatnod őket. :)

Keresem a boldogságot, hátha egyszer rám talál, leül mellém, és itt marad örökre. 
Megfogja a kezem,elmondja,hogy mit kéne tennem,ahhoz,hogy minden jól menjen, elmond egy két viccet, hogy hatásosabb legyen a megjelenése, örökre marad? Á.. Dehogy. Másnak is szüksége van rá. viszont annyi erőt ad,hogy utána megteszek mindent,hogy boldog legyek, boldogak legyenek az emberek,akik közel vannak hozzám.. Fel fogom vidítani azokat akik engem felvidítottak. ! Visszaadom az összes jót amit kaptam.. mindenkinek!

Én is arra vágyok, hogy fontos lehessek valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülem szegényebb lenne az élete.

Senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok. Nehéz velem beszélni.. Makacs vagyok és túl sokat beszélek. Van, hogy senki nem érti, mi bajom.. Nem biztosíthatom, hogy nem fogunk veszekedni, hogy nem fogunk kételkedni egymásban és, hogy mindig jó leszek. De egyet tudok: amíg küzdesz értem, én maradok ! 

Nem vagyok különleges,sem a fiúk álma,de a boldogság azért nekem is kijárna...

Csak egy életed van, hogy élj, jobban teszed, ha a legjobbat hozd ki belőle!

Mától nem nézek hátra, mindig csak előre! Szomorú sokszor leszek még, de gyenge SOHA TÖBBÉ ! 

A kihívás abban rejlik, hogy meg kell maradnod önmagadnak egy olyan világban, amely minden erejével azon van, hogy a többiekhez hasonlóvá tegyen. 

De te csak röhögj a világ közepébe, legyél magabiztos, és ne számítson más véleménye ! Légy önmagad, ha nem tetszik valakinek, azt meg szard le! 

FUCK IT I'M YOUNG! 

Yes, I know..

Tudod,fura ahogy változnak a dolgok..Emberek,személyiségek, stb..Oké,tudom. Ez természetes,de ez azt jelenti,hogy mindent el kell felejteni? Az összes ígéretet amit ígértünk? Az összes tervet amit szőttünk?
Igen,bánt,hogy nem beszélünk.Hogy úgy csinálsz,mintha nem is ismernél..Nem tudom mi lett veled...
Régen órákat beszéltünk,ma már úgy viselkedünk,mint két idegen,de ha a kritizálásról van szó,te vagy a toppon.
Régen még úgy volt,hogy bármi is történik te a "bátyám" maradsz..Hogy testvérként fogsz kezelni és ez egy nagyon erős barátság lesz..Hogy megbízol bennem mindenben.Ez most hol van? Tudom,hogy hiányzott a régi éned,de most hogy visszakaptad nem ismerek rád..Ez nem az akit én ismerek.Ez nem az aki nekem mindenben segített...De nem tehetek ellene semmit,mert ez csak az én véleményem és mintha csak a falnak beszélnék..Csak azért kicsit bánt,hogy minden odaveszett..:/

Papírra vetett életérzés.

Amikor az egész világ megszűnik létezni körülöttem.
Amikor csak én vagyok,a papírlap, a ceruza és esetleg a halk klasszikus zene a háttérben,amibe teljesen belefeledkezek.
Amikor nem érdekel az idő múlása...
Amikor nem érdekel,hogy mi történik körülöttem..
Amikor az alkotás szelleme átveszi az uralmat.
Amikor nincs semmi ehhez fogható. 
Amikor a saját,képzeletszülte világomba kerülök..
Amikor a gondolataim rabja vagyok és hagyom,hogy tovább szárnyaljon.
Amikor a kész munka öröme járja át mindenemet..
Akkor érzem igazán ,hogy igen,nekem ezt kell csinálnom!