Én is arra vágyok, hogy fontos lehessek valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülem szegényebb lenne az élete.

Senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok. Nehéz velem beszélni.. Makacs vagyok és túl sokat beszélek. Van, hogy senki nem érti, mi bajom.. Nem biztosíthatom, hogy nem fogunk veszekedni, hogy nem fogunk kételkedni egymásban és, hogy mindig jó leszek. De egyet tudok: amíg küzdesz értem, én maradok ! 

Nem vagyok különleges,sem a fiúk álma,de a boldogság azért nekem is kijárna...

Csak egy életed van, hogy élj, jobban teszed, ha a legjobbat hozd ki belőle!

Mától nem nézek hátra, mindig csak előre! Szomorú sokszor leszek még, de gyenge SOHA TÖBBÉ ! 

A kihívás abban rejlik, hogy meg kell maradnod önmagadnak egy olyan világban, amely minden erejével azon van, hogy a többiekhez hasonlóvá tegyen. 

De te csak röhögj a világ közepébe, legyél magabiztos, és ne számítson más véleménye ! Légy önmagad, ha nem tetszik valakinek, azt meg szard le! 

FUCK IT I'M YOUNG! 

Yes, I know..

Tudod,fura ahogy változnak a dolgok..Emberek,személyiségek, stb..Oké,tudom. Ez természetes,de ez azt jelenti,hogy mindent el kell felejteni? Az összes ígéretet amit ígértünk? Az összes tervet amit szőttünk?
Igen,bánt,hogy nem beszélünk.Hogy úgy csinálsz,mintha nem is ismernél..Nem tudom mi lett veled...
Régen órákat beszéltünk,ma már úgy viselkedünk,mint két idegen,de ha a kritizálásról van szó,te vagy a toppon.
Régen még úgy volt,hogy bármi is történik te a "bátyám" maradsz..Hogy testvérként fogsz kezelni és ez egy nagyon erős barátság lesz..Hogy megbízol bennem mindenben.Ez most hol van? Tudom,hogy hiányzott a régi éned,de most hogy visszakaptad nem ismerek rád..Ez nem az akit én ismerek.Ez nem az aki nekem mindenben segített...De nem tehetek ellene semmit,mert ez csak az én véleményem és mintha csak a falnak beszélnék..Csak azért kicsit bánt,hogy minden odaveszett..:/

Papírra vetett életérzés.

Amikor az egész világ megszűnik létezni körülöttem.
Amikor csak én vagyok,a papírlap, a ceruza és esetleg a halk klasszikus zene a háttérben,amibe teljesen belefeledkezek.
Amikor nem érdekel az idő múlása...
Amikor nem érdekel,hogy mi történik körülöttem..
Amikor az alkotás szelleme átveszi az uralmat.
Amikor nincs semmi ehhez fogható. 
Amikor a saját,képzeletszülte világomba kerülök..
Amikor a gondolataim rabja vagyok és hagyom,hogy tovább szárnyaljon.
Amikor a kész munka öröme járja át mindenemet..
Akkor érzem igazán ,hogy igen,nekem ezt kell csinálnom! 

Két jelentős nap van az ember életében: 1. a nap, amikor megszületik. 2. és a nap, amikor megkérdezi, hogy miért?..

Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlen apró, látszólag semmiségnek tűnő döntésnek van a legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánk előre, mikor döntünk helyesen? Hogy jó szakmát, társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan. Az életben sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy pillanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogy kiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha minden másként alakul. (...) Ha a bárban másik fiú lép oda hozzánk, ha másik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha. De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lett volna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat a döntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt az állást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nem másként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. És abban is, hogy a történetünk előre meg van írva..

Take me somewhere far away!

Néha olyan jó lenne elszabadulni innen. Azt tenni,amit szeretnék ott,ahol szeretném. Távoli helyeken belefeledkezni az összes gondolatomban.Átértékelni az életet,tervezni,valóra váltani.Itt hagyni ezt a beszürkült helyet és új,színesebbet felfedezni. Új útra lépni,új életet kezdeni valahol teljesen máshol. Elindulni és többé vissza se nézni.Kitörölni a rossz emlékeket,újakat szerezni és csodálkozni minden egyes apróságon.Néha visszajönni,felidézni a múltat,majd hazamenni a megújult világomba...Valahová messzire ! 

Baszok a világra és élvezem az életem !

BE FREE.

Az érzések, amik a szívemben voltak, már eltűntek, és hosszú idő után először, igazán nem érdekel az egész.Belefáradtam abba,hogy mindig mindenkinek megfeleljek. Leszarom,hogy ki utál,amíg tudom,hogy többen vannak mellettem.Nem akarom már folyamatosan a depis szöveget hallgatni mindenkitől.Itt ez a kurva világ és ha muszáj itt lenni,akkor csináljuk már ,úgy ahogy azt mi szeretnénk!Unom már,hogy be vagyunk zárva egy ketrecbe és mindennap ugyanaz a monoton duma megy.  Nem érdekelnek már az ellentétek és az előítéletek se. Nem leszek bezárva, és nem lesz többé szar kedvem hülyeségek miatt.Ezentúl nem fog letörni más emberek véleménye.Itt ez a pár év és rohadt gyorsan el fog telni,úgyhogy élvezni szeretném!